A Loratadine egy antihisztamin, amelyet a szénanátha és a bőrbetegségek, például atópiás dermatitis és csalánkiütés kezelésére használnak. Lenyelés enyhíti a tüneteket, mint a tüsszögés, a szemek égése vagy a viszketés. A régebbi antihisztaminokkal összehasonlítva a loratadinnak szignifikánsan kevesebb mellékhatása van, mivel nincs nyugtató hatása. Ebben a tekintetben hasonló a cetirizin hatóanyagához, amelyet szintén a szénanátha kezelésére használnak.
Az antihisztamin hatása
A Loratadin, mint a cetirizin, egy második generációs H1 antihisztamin. Ellentétben az első generációs antihisztaminokkal, a loratadin és a cetirizin nem befolyásolja a központi idegrendszert (CNS) és így nincs nyugtató tulajdonság. Ennek eredményeként kevesebb mellékhatást okoznak, mint az első generációs antihisztaminok.
A Loratadin blokkolja a testben lévő hisztamin H1 receptorokat, és így biztosítja, hogy a hírvivő hisztaminja nehezen kötődjön hozzájuk. Ennek eredményeképpen a hisztamin nem fejleszti ki, vagy legalábbis nem fejleszti hatását, és továbbra is olyan kellemetlen tünetek, mint a bőrpír, a szemégés vagy a viszketés.
Loratadin a szénanáthában és az atópiás dermatitisben
Az allergiás rhinitisben (szénanátha) a loratadin enyhíti a tipikus tüneteket, például a tüsszentést, az orrfolyást, a viszketést és a szemégést. Az orrnyálkahártya dekongesztáns hatása is van, ezért sinusitisben is alkalmazzák.
Még az atópiás dermatitis esetén is gyakrabban alkalmazzák a gyógyszert. Ez csökkenti a viszketést, és biztosítja, hogy a bőrpír visszakerüljön. Hasonlóképpen, az egyéb bőrbetegségek, például a csalánkiütés hatóanyaga, amelyet a bőrön erős csalánkiütés jellemez, enyhíti a tüneteket.
A Loratadine mellékhatásai
A loratadin szedése során - más antihisztaminokkal összehasonlítva - viszonylag kevés mellékhatás jelentkezik. Mivel az első generációs antihisztaminokkal ellentétben, amelyek a központi idegrendszeri mobilitásuk miatt gyakran nyugtatóak voltak, a loratadin, mint a cetirizin, nem CNS-szerű. Mindazonáltal mindkét gyógyszer bevétele még mindig mellékhatásokat okozhat.
A loratadin szedése során gyakrabban előforduló mellékhatások közé tartozik a fejfájás, a fáradtság, az idegesség és az étvágy növekedése. Ezenkívül nagyon ritkán allergiás reakciókat, szájszárazságot, szédülést, hányingert, gastritist, álmatlanságot, hajhullást, májelégtelenséget és szívritmuszavarokat figyeltek meg.
Loratadine adagolása
A gyógyszertárban a loratadint tartalmazó gyógyszerek rendelkezésre állnak. Különböző formában kaphatók, beleértve a tablettákat és a pezsgőtablettákat. A gyógyszer pontos adagját mindig orvosgal vagy gyógyszerészrel kell megvitatni.
Általában a ajánlott adag napi egyszeri 10 mg-os adagolás esetén van. A gyerekek tíz milligrammot is kaphatnak, ha 30 kg-nál nagyobb súlyúak. Az alacsonyabb súlyú gyermekek esetében öt milligramm ajánlott. A májkárosodásban szenvedő betegeknek a megfelelő adagot csak két naponta kell bevenniük.
Ha elfelejtette bevenni a dózist, akkor időben el tud érni. Például, ha a gyógyszert általában reggel szedi, délután vagy este is bevihető. Ha azonban a következő adag hamarosan megtörténik, akkor nem szabad pótolni a kihagyott adagot. Semmilyen körülmények között ne vegyen be két tablettát egyszerre.
Interakciók és ellenjavallatok
A Loratadin a szervezetben a CYP3A4 enzim révén lebomlik. Ha egyidejűleg az enzim aktivitását gátló anyagokat veszünk, ez növelheti az antihisztamin hatását és mellékhatásait. Az interakciók többek között a következő eszközökkel fordulhatnak elő:
- Ketokonazol (fungicid)
- Eritromicin (makrolid antibiotikum)
- Cimetidin (H2-antihisztamin)
- HIV-proteáz-inhibitorok
- propafenon
- grépfruitlé
A Loratadin nem alkalmazható, ha a hatóanyaggal szembeni túlérzékenység áll fenn. Májműködési zavar esetén a hatóanyagot csak szigorú orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni, ha egyáltalán nem.
Ha azt tervezi, hogy bőrvizsgálatot végez, a gyógyszert nem szabad a vizsgálat előtt legalább két nappal bevenni. Ellenkező esetben a teszt eredményei hamisíthatók.
Terhesség és szoptatás
Ha lehetséges, a loratadint nem szabad terhesség alatt szedni. Eddig nincs megbízható tudás arról, hogy a hatóanyag bizonyos körülmények között károsíthatja-e a születendő gyermeket.
Bizonyos azonban, hogy a szoptatás alatt anyatejbe kerül. A gyógyszert ezért csak akkor kell bevenni, ha a kezelőorvos gondos költség-haszon elemzést végez. Fontos, hogy az anya számára nyújtott előnyök meghaladják a gyermek számára okozott esetleges kárt.
